A szcientológusok békét szeretnének a világban

Ki ne akarna békében élni?

Ki ne szeretne egy háború, elmebaj és bűnözés nélküli világot, „ahol a tisztességes emberek jogai megadatnak, és az ember szabadon szárnyalhat magasabb célok felé”? – Ezek egyébként a Szcientológia hivatalosan is kinyilvánított céljai.

Az emberek nagy része – meggyőződésünk szerint a többségben lévő, jó szándékú, következésképpen épelméjű többség – természetesen egyetért ezzel. Még a szépségkirálynő-választáson is folyton világbékét kívánnak a jelöltek. Ezzel egyébként minden rendben is van, még akkor is, ha ezen a témán azok, akiket soha nem érintett meg a háború borzalma, néha egy kicsit még el is ironizálgatnak.

A béke olyan valami, ami ha jelen van, akkor természetesnek érezzük, viszont amikor nincs jelen, amikor háború pusztít körülöttünk, akkor mindennél fontosabbnak tarjuk.

Aki nyitott szemmel jár a világban, az manapság sajnos kénytelen belátni, hogy az a béke, amely az európai emberek többségének több évtizede megadatott, nem is annyira természetes, mint ahogy sokáig hittük. Sőt, jelen korunkban a mindennapjainkra is egyre nagyobb hatással vannak azok a véres háborúk, amelyek korábban csak távoli kontinensek pár percig tartó érdekes híradásaiként zavartak bele az életünkbe.

De mit tehet az átlagember egy ilyen, a saját hatókörén kívül eső dologgal kapcsolatban? Hiszen a „háború vagy béke” kérdéséről hadvezérek, politikusok és gazdasági lobbik döntenek a fejünk fölött.

Nekünk, szcientológusoknak meggyőződésünk, hogy még ezzel kapcsolatban is tehetünk valamit. Mert bár a háborút egy nemzet (hivatalos vagy nem hivatalos) vezetői rendelik el, mégis a hétköznapi emberek azok, akik ezután a vásárra viszik a bőrüket. Tehát, kényszer hatására bár, de végső soron az ő „beleegyezésük” is szükséges ahhoz, hogy valaki hadra fogja a népet.

Egy olyan társadalomban, ahol a józan ész diktál, ahol a kisebb vagy nagyobb mindennapos konfliktusokat nem a másik szóbeli vagy egzisztenciális ledarálásával próbálják meg kapásból megoldani, hanem pusztán azon az alapon, hogy ő is emberi lény, ott általánosan elfogadott a másik ember tisztelete…

Hát, igen…!

Ott lehet akármilyen elvetemült egy diktátor, lehet bármennyire véresszájú egy propagandista, tervezhet akármennyi extraprofitot egy fegyvergyáros, ott az emberek nem fognak elmebeteg módjára mellé állni.

Mi ebben hiszünk.

Az egyes ember józanná tételében hiszünk. De ez nem jelenti azt, hogy mi naivan azt gondolnánk, hogy ne lehetne egymásnak ugrasztani a józan életű, felelősen gondolkodó polgárokat, viszont abban biztosak vagyunk, hogy minél józanabbak az emberek, ez annál nehezebb, és ha minél nehezebb, akkor annál kisebb az esélye a konfliktusok odáig fajulásának, hogy háborúba torkolljanak.

Minden az egyénen, az egyes emberen múlik…