58 megtekintés

Óvjuk és tegyük jobbá környezetünket

Talán úgy véljük, nem sok vizet zavar, amit teszünk, gondolunk vagy mondunk. Pedig sokan felnéznek ránk, szeretteink nyomon követik tetteinket, gondolatainkat, sőt még az utcán sétáló idegenre is hatással lehetünk.

Nemrégiben a belvárosban sétáltam, ahol feltehetőleg bedrogozott fiatalemberek energiaitalos dobozokat hajigáltak szét az orrom előtt. Összegyűjtöttem párat, és látványosan, de nem tüntetőleg a kukába raktam.

Két dolog ragadta meg a figyelmemet közvetlenül ezután:

  1. A fiatalok némileg elhalkultak, és törekedtek elfogadhatóbban viselkedni.
  2. A mögöttünk andalgó párocska női tagja is lehajolt, és a kukába dobott két palackot.

Kellemes érzés töltött el, és hit, hogy apróságokkal meg tudjuk változtatni a világot.

A sikeren felbuzdulva sokkal kíváncsibb és érzékenyebb lettem a témakörben. Arra is ráébredtem, hogy sokak hozzátesznek világunk esztétikájához kreativitással, jó példa mutatásával, mint például az ismert és sokak által nagyra becsült párbajtőrvívó válogatott/költő/építészmérnök polihisztor, Kunfalvy Ákos is, aki kedvesével együtt nemrégiben szponzorként lehetővé tette a Nicky Hopkins emlékpad átadását Angliában.

Kunfalvi Ákos Nicky Hopkins emlékpad átadásakor Angliában.

Nicky Hopkins egy világhírű stúdiózenész volt. (1944-1994)
Számos dalát a Beatles tette világhírűvé. Szeptemberben a szülőházához közeli Perivale parkban avatták fel a Nikcy Hopkins emlékpadot, melynek hátán azok nevei láthatók, akik adománnyal segítették a pad felavatását.

Sorban ezek a nevek találhatók rajta: Moira Hopkins (Nicky felesége), Mick Jagger (Rolling Stones), Kenney Jones (The Who dobosa), Akos Kunfalvy, majd hitvese, Ludmila Kunfalvy, Yoko Ono (John Lennon felesége), Jimmy Page (Led Zeppelin elképesztő gitárosa), Graham Parker (ismert angol dalszerző, énekes), Jeff & Kelley Pomerantz (hollywoodi színész és díjnyertes producer)…

Csodálatos, kreatív kezdeményezés.

Vannak, akik városi szinten tömegeket vonnak be a jobb világ és a szebb környezet álmának megvalósításába, mint például Fort Worth városi tanácsa. Ők ugyanis eldöntötték, hogy véget vetnek a hajléktalanságnak azzal, hogy fedél nélkül maradt embereket alkalmaznak a városi hulladék feltakarítására. A projektet Toby Owen, a Presbiteriánus Éjszakai Szállás igazgatója futtatja, szoros koordinációban a városi hatóságokkal. Ez a “két legyet egy csapásra” tipikus esete, hiszen micsoda öröm a tiszta parkokban sétálni, miközben lehetőséget nyújtunk arra is, hogy hontalan embertársunk reményt kapjon, önbecsülése fokozatosan visszatérjen, és ő ismét talpra álljon!

(Többet is olvashat erről röviden összefoglalva a kedves olvasó az alábbi linken: https://www.youtube.com/watch?v=DgabPwtshdU)

Világméretben a legszéleskörűbb hatások egyikét valószínűleg az Önkéntes lelkészeknek köszönhetjük, szervezettségük, hatékonyságuk és szilárd alapelveik miatt.

Csak az elmúlt 10 évben az önkéntes lelkészek 122 országban segítettek, több mint 15 millió órát, több mint 10 millió embernek. Az önkéntes lelkészek készek segíteni bárkinek, fajra, nemre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Nem takarják el szemüket a lét fájdalma, gonoszsága és igazságalansága láttán. Több 10 000 fős világszintű mozgalmukkal elkötelezték magukat a segítség, rend, kedvesség és tisztesség visszaállítása mellett: bárkiről legyen is szó, bárhol és bármikor. Mindegy, mire van szükség, egy önkéntes lelkész tud tenni valamit.

Tetteikről, sikereikről az alábbi linken találhatnak magyar nyelvű, 7 perces összefoglalót:

Kérdésemre, hogy költséget, időt, energiát nem kímélve, időnként saját testi épségüket is kockára téve miért teszik mindezt, a következő idézettel válaszoltak:

“Nagyon nagynak, némelyek számára egyenesen irreálisnak tűnhet az az elképzelés, hogy a bolygó részben az övék is, illetve hogy tudnak segíteni, és kell is segíteniük gondját viselni. Pedig manapság, ami a világ másik felén történik, még akkor is, ha olyan nagyon távol, kihathat a saját otthonodban történő dolgokra.

A Vénuszra küldött űrszondák legújabb felfedezései kimutatták, hogy saját világunk olyan mértékben leromolhat, hogy nem lesz képes többé az élet fenntartására. És lehetséges, hogy ez még a mi életünkben meg fog történni.

Vágj ki túl sok erdőt, szennyezz be túl sok folyót és tengert, tedd tönkre a légkört – és nekünk annyi. A felszíni hőmérséklet perzselően forróvá, az eső kénsavvá válhat. Minden élet elpusztulhat.

Feltehetjük a kérdést:Még ha ez igaz is volna, mit tehetnék én ellene?” Nos, ha egyszerűen csak összeráncolnánk a szemöldökünket, amikor az emberek olyan dolgokat tesznek, amelyekkel a bolygót rongálják, már ezzel is tennénk valamit. Már azzal is tennénk valamit, ha csupán az lenne a véleményünk, hogy egyszerűen nem helyes tönkretenni a bolygót, és ezt meg is említenénk.

A bolygóról való gondoskodás saját házunk táján kezdődik. Kiterjed arra a területre, amelyen áthaladunk, miközben iskolába vagy munkába megyünk. Magában foglalja az olyan helyeket is, ahová kirándulni vagy üdülni megyünk. A talajt és a vízkészletet beszennyező szemét, a könnyen tüzet fogó, elszáradt bozót mind-mind olyan dolgok, amelyekhez nem szükséges hozzájárulnunk, és amelyek ellen az egyébként tétlen pillanatokban tehetünk valamit. Egy fa elültetése elég kis dolognak tűnhet, de ez már valami.”

Idézet Az  Út a Boldogsághoz című könyvből, mely megtekinthető itt!


Gász Gabi írása