Miért szabadulnak meg bűneiktől a Szcientológusok?

Gyerekkoromban elloptam egy doboz színes ceruzát. Biztosan sokan fel tudnak idézni valami hasonlót. Abban a pillanatban jó ötletnek tűnt, de ami azután jött…

Mi lesz, ha megtudják? Lehet, hogy sejtik? Meghúzom magam, csendben maradok, hogy senki se vegyen észre… Gyötrődés!

Aztán valahogy kiderül, és át kell menni a másokból és magunkból fakadó megaláztatáson, büntetésen, és még a ceruzákat is vissza kell adni!

Nagyobb gyerekként, kamaszként, majd fiatal felnőttként a sor folytatódik: „véletlenül” becsúsznak dolgok, „jót akartam”… Késések, megszegett ígéretek, apró ferdítések, ezt-azt elfelejteni. Aztán „zsebbe kapott” pénzek, elmulasztott kötelezettségek, vissza nem adott kölcsönök. Más bűne, amit láttam, de nem szóltam. Gyengébbel vagy gyerekkel való gorombáskodás. Elárulni valaki belénk vetett bizalmát…

Először mind jó ötletnek tűnik, meg is magyarázzuk, hogy miért így a legjobb, vagy „amíg nem tudja meg, nem fáj neki”.  Csak gyűlik, gyűlik…

Közben egyre rosszabbul érezzük magunkat, már nagyon kicsire összehúzzuk magunkat. Ha látjuk is mások sarát, nem szólunk, nehogy a mi körmünkre is ránézzenek. Rejtőzködés. Önbecsülésünk átcsap negatívba. Jelentős figyelmet köt le az, hogy „mi lesz, ha kiderül?”, de mégsem tudjuk abbahagyni.

Jobb esetben persze túlsúlyban vannak a pozitív tetteink, és az előbb leírt dolog csak időnként érződik, nem annyira meghatározó, de magától sosem múlik el. Mi pedig észrevétlenül, aggódva, gondosan ügyelünk rá, hogy ne legyen semmi „feltűnő” velünk kapcsolatban. Beállunk a sorba, akkor nem lesz baj. Úgy érezzük, ez így normális. „Más is így él!” Beérjük kevesebbel. Kicsit még boldogok is vagyunk, de nem nagyon…

Ez így megy, amíg meg nem értjük, hogy ez maga a pokol. De legalább is saját magunk jelentős visszafogása. Így megy, amíg meg nem értjük a dolog idiotizmusát, törvényszerűségeit és azt, hogy hogyan szabadulhatunk meg tőle.

Ezért mondják el a Szcientológusok a bűneiket.

Másutt ezt gyónásnak nevezik.

Van pár fontos technikai részlet:

1) Őszinteség – minden ferdítés, részleges elhallgatás csak hozzáadna ahhoz, amitől meg akarunk szabadulni.

2) Teljesség. Ha csak azokat mondanánk el, amit könnyű, de a „fajsúlyosabbakat” továbbra is visszatartanánk, nem változna semmi.  

3) A jóvátétel sem úszható meg.

Magasan képzett lelkészek adnak tanácsot abban, hogy kinek mikor van szüksége erre, mint következő lépés. Bátorítanak, amikor a „kevésbé kényelmes” részeknél tartunk. Nem kíváncsiságból hallgatják, hanem miattunk.

Nincs ennél hatékonyabb, gyorsabb, más, egyszerűbb módja annak, hogy óriási lökést kapjon egy személy a boldogsága, szellemi szabadsága felé, amikor ez a következő lépése. Nincs többé aggodalom, rejtőzködés, „csak a saját dolgommal törődöm” mentalitás. Az ember visszakapja az önbecsülését. Megsokszorozódott energiával veti bele magát az életbe. Óriási megkönnyebbülés! Volt hozzá szerencsém néhányszor.

Közben átértékeljük a kísértésbe hozó helyzeteket, a negatív tetteinket is, és többé nem a büntetés vagy rajtakapás félelme tart vissza további etikátlanságoktól, hanem a mechanizmus, a következmények teljes megértése. Ez nemcsak az egyén boldogságát adja vissza, hanem egy tisztább, hatékonyabb, boldogabb közösséget, társadalmat is eredményez!

Szerző: Dr. Lerner Péter