
Miért hallhattunk majdnem két millió sóhajt, hogy vége lett a tanévnek?
Lehetne egy közvélemény-kutatást tartani, hogy ki várja jobban a VAKÁCIÓT: A tanárok-e, vagy a gyerekek?
Illetve a fő kérdés, hogy miért várják annyira? Nem az kellene, hogy az iskola élvezetes legyen? Miért hallhattunk ma majdnem két millió sóhajt, hogy vége lett a tanévnek?
Lehet, hogy azért, mert szabadságra mentek, és nem aratni, mint hajdan anyukám.
A falu tanára hónapokat járt az én nagymamámhoz, hogy engedje el gimnáziumba anyukámat. Azon ment a vita, hogy egy lánynak miért kellene továbbtanulnia, ha már tud olvasni meg számolni.
Végül a nagyi beadta a derekát, egy feltétellel: ha az aratásra és a nyári munkákra visszakapja a lányát.
Szó mi szó: anyukám, Dezső Erzsébet, orosz-magyar szakos tanár lett, később járási, majd Somogy megyei művelődési előadó. Elég közelről láttam az akkori oktatási helyzetet, amelyre ő nagyon büszke volt. Akkor még az élvonalba tartozott Magyarország.
Egyébként Angliában csak az augusztus szabad teljesen. Az év hat tanítási időszakra van osztva, köztük kb. tíz nap szünettel. Az utolsó július 20-a körül végződik, de szeptemberben már kezdődik is az első.
Németországban hasonlóan július végétől 6 hét szünet van szeptember első hetével együtt. Év közben pedig még négyszer kb. 2 hét.
Lehet, hogy a szüneteket elosztva itthon is jobban bírnánk?
Ismerősi körben megkérdeztem pár tanárt, mi az a négy dolog, ami miatt a tanárok kifáradnak, és két és fél hónap kell nekik a feltöltődésre:
1. Mindig a topon kell lenniük.
Képben kell lenniük az összes napi aktualitással, ami a diákok kis világában fontos. A mozifilmek, a könyvek, a számítógépes játékok, az aktuális pletykák, a nagyobbaknál pedig a politika.
Például a felsősöket nagyon érdekli a bevándorlási téma. Ezekről határozott véleményt kell adnia annak a tanárnak, aki nem akarja elveszíteni a népszerűségét. Viszont elég sok idő ezekről folyamatosan tájékozódni, és más fontosabb feladatoktól viszi az időt, illetve a kulturális különbségek miatt sokszor erőfeszítés lemenni a szintjükre, és megérteni a diákokat.
2. Zaj, gyerekzsivaj.
Hiába mondják a gyerekeknek, hogy ne beszéljenek. A tanítás velejárója az alapzsivaj. Már majdnem azt mondanám, hogy a tanárok veszélyeztetett munkakörben dolgoznak, az állandó zajban. Ebben az én fiam is az élen járt. Olyan mély hangja volt, és annyira nem fogta be soha, hogy folyamatosan jártam eligazításra, de nem tudtak vele mit kezdeni, egészen addig, amíg a Redland nevű magánsulit meg nem találtuk.
3. A tanárok éjszaka dolgozatot javítanak. Alig marad idő bármi másra.
Csodálom azokat, ahogy anyukám is a TV előtt, vagy a konyha asztalnál több száz dolgozatot javítottak hetente, második műszakban. Az értékes időt persze a családtól veszik el, és ez az idő nem számít bele a bérükbe. Talán a tanároknál van egyedül, hogy a második műszakot társadalmi munkában csinálják, és még el is várják tőlük ezt az áldozatot.
4. A család ellátása.
Még mindig több a női tanár, és nekik bizony korán kell kelniük, hogy elindítsák a családot. Sokan 5:30-kor kelnek. És ahol két gyerek vagy több van, pláne, ha csonka családról beszélünk, és a volt férj sem segít a napi teendőkben, akkor a tanárnőnek a harmadik műszakja a család ellátása. Az alvásra kevés idő marad. Nagymama nélkül szinte lehetetlen küldetés.
Most nézzük a gyerekeket
5. Házi feladat.
Sok iskolában júniusban 45 C fok volt az osztályteremben, és az új rendelkezések alapján nem lehet kinyitni az ajtót, az ablakokat is csak bukóra az emeleti termekben. (Nehogy kiugorjon a gyerek.) Ennek eredményeként otthon egy óra csendes pihenővel kezdődik a házi feladat, amíg piheg a gyerek. És utána kezdődik a házi feladat megírása.
A legtöbb ismerősömnél ez az életük legtraumatikusabb része. Legtöbbször veszekedésbe torkollik. Előbb az anya a gyerekkel, aztán a feleség a férjjel. Sokszor sírás a vége, és egy rossz jegy.
6. Olyat kell tanulni, aminek nem látják az értelmét.
Félve kérdezik meg néha a gyerekek, hogy ennek mi értelme. A tanár vagy tud erre mondani valamit, vagy nem.
A mai napig emlékszem, hogy a kémia tanárnő a gimnáziumban azt mondta nekünk, hogy tudnunk kell a jó mosáshoz, hogy hogyan keverjük el a mosóporokat. Nos, addig a napig egyszer sem mostam. Aztán a feleségem tíz másodperc alatt magyarázta el, hogy melyik gombot nyomjam meg, és meddig töltsem az adagolót.
7. Túl korán kell kelni.
A világ megváltozott. Sok szülő már nem reggel nyolcra megy dolgozni, hanem kilencre vagy tízre. Vagy otthonról dolgoznak. Ezért, lehet, hogy a kilenc órás kezdés lenne az ideális. A gyerekek sem tudják kialudni magukat
8. Érthetetlenség – főleg matekból. Be kell magolni.
Sajnos, még mindig a magolás a divat. A vizsgákra érthetetlen szövegeket tanulnak. Főleg matekból nem értik a diákok a lényeget. Hiába magyarázzák el nekik többször is. Aztán tovább kell haladni az anyaggal, és az évek során még több érthetetlenség halmozódik fel.
Összefoglalva: az iskola állandó kötöttsége okozza a fáradtságot mind a tanárnak, mind a diáknak. Nem az iskola végét várják. Hiszen szeretik egymást, a tanárok a diákokat, a diákok a tanárokat, a diákok a diáktársakat.
A napi monotonitás végét várják. A szabadabb légkört.
Az én nézőpontomból viszont a fő hiba egy tanulási technológia hiánya.
Elnézést, hogy ezt mondom, de mi értelme úgy tanulni, hogy elfelejtem, vagy soha nem is fogom használni?
Erre talált az 1960-as években megoldást L. Ron Hubbard.
A tanulási technológiát L. Ron Hubbard eredetileg a Szcientológia tanfolyamok tanulására fejlesztette ki, de azóta az egész világon elterjedt, mivel következetesen 25-35 százalékkal emeli az olvasás és megértés szintjét.
Létezik egy nemzetközi nonprofit szervezet, amelyet amerikai oktatók és szülők alapítottak 1972-ben az USA-ban, azzal a céllal, hogy világnézetre, fajra, nemre való tekintet nélkül bárki számára elérhetővé tegye az L. Ron Hubbard által kifejlesztett tanulási technológiát, hogy a tanulási és írás-olvasási készséget elősegítő eszközeivel javítsa az oktatás minőségét.
Az Alkalmazott Oktatástan megközelítőleg 70 országban már több mint 28 millió tanuló számára hozta el L. Ron Hubbard ajándékát, a tanulást és az írni-olvasni tudást. L. Ron Hubbard tanulási módszereit Magyarországon már több mint tíz éve alkalmazzák tanárok, magántanárok és szülők. Amikor a tanulók ezzel a módszerrel kaptak segítséget, jelentős százalékuknak mérhetően javult a megértése, aktívabbá, együttműködőbbé váltak, a tanuláshoz való hozzáállásuk pozitív irányba mozdult el, és javult a tanulmányi eredményük is.
A módszertan legegyszerűbb eszközeinek leírását megtalálja „A tanulás alapvető kézikönyve” című könyvben.