428 megtekintés

Felépítette Magyarország legnagyobb civil szervezésű drogprevenciós programját, és ma előadásaival járja a világot

Kunfalvy Ákos, hétszeres magyar bajnok tőrvívó. Költő, író, előadó. Országunkban elsőként vehette át a Szcientológusok Nemzetközi Szövetségétől a Szabadságérmet, ami a legmagasabb elismerés a Társadalomjobbító tevékenységekben elért kimagasló eredményekért.

Egy többkötetes költő és országos vívóbajnok miért Angliában él?

Ez valóban nem hétköznapi. A sportban eltöltött évek és jó pár sikeres verseskötet és zenés album után elkezdett jobban érdekelni a “világ problémája”. És miután az énáltalam kitalált és alapított Drogmentes Magyarországért Maraton az elmúlt tizenhét évben visszafordíthatatlan sikereket ért el a drogmentesség területén egész Magyarországon, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes lenne eljuttatni ezt a működőképes technológiát a Földön élő további hétmilliárd embernek is.

Ehhez Anglia a legmegfelelőbb, gazdasági, politikai és kulturális befolyását is figyelembe véve. A másik oka, hogy 2008-ban megkaptam a Szcientológia Nemzetközi Szövetségétől a Szabadságérmet első magyarként, barátommal, Soós Zoltánnal együtt, aki a Drogmentes Maraton ügyvezetője volt akkor. Ez egy hatalmas elismerés volt, nemcsak nekünk, hanem egész Magyarországnak.

Ettől kezdve számos helyre hívtak előadásokat tartani. 300 előadást tartottam 64 városban Ecuadortól Tajvanig, szerte Európában, Oroszországban, Olaszországban, mindenhol. Rettentő meglepő volt, szinte sztár lettem. Amennyiben egy drogmentességről és emberi jogokról beszélő előadó képes sztár lenni.

Én azt tartom, hogy most is Magyarországért dolgozom, hiszen minden előadásom egy tíz perces Magyarországi beszámolóval kezdődik, hiszen a tapasztalatom az,

hogy alig van valaki a világon, aki tudja, hogy kik vagyunk, hol vagyunk, honnan jöttünk.

Pedig Magyarország megérdemli, hogy tudjon róla a világ!

És hogy a kérdésedre válaszoljak, ezeket a dolgokat Angliából könnyebb megtenni. Százszor szívesebben hívnak meg egy előadót Angliából, mint Magyarországról. De ez így van rendjén, hiszen Anglia világhatalom. Viszont az is rendben van, hogy ezt kihasználva népszerűsítem az igazi magyar tehetséget!

Orosz a feleséged, hogyan ismerkedtetek meg?

Ez egy érdekes történet. Már negyven éves voltam, amikor elhatároztam, hogy most már elég volt, megtalálom azt a hölgyet, azt a szellemi lényt szép női testbe bújtatva, akivel elérhetem a céljaimat, mert hogy az ő céljai egyeznek az enyéimmel. És miután jártam a világot, minden héten más országban tartottam előadást, azért tágra nyitottam az ajtót. Nem volt fontos a bőrszíne, a vallása, a szokása, csak az volt a fontos, hogy a céljai egyezzenek az enyéimmel.

Éppen Szentpéterváron tartottam előadást, amikor megismerkedtem Ludmillával. Először az asszisztensem adta oda az email címét, de emlékeztem rá. És elkezdtünk levelezni, angolul. Aztán felajánlotta, hogy idegenvezetést tart Szentpéterváron, aminek nagyon örültem, mert imádom megismerni más nemzetek kultúráját. És amikor találkoztunk, akkor kiderült, hogy google fordítót használt, és egy szót nem beszél angolul.

Én meg mint igazi magyar – aki minimum nyolc évet tanult oroszul –, egy szót sem beszéltem oroszul. Az első randevú azzal telt, hogy szótárt kerestünk a helyi könyvesboltokban. Persze nagyon hamar megtanultunk “aktivitizni”, ahol a kéz, láb és a mutogatás játssza a főszerepet. Így jutottunk el ahhoz a harmadik randevún, hogy elmondtam a céljaimat, hogy én mit gondolok, mi a teendőm ezen a planétán.

Ekkor csoda történt, Ludmilla egész univerzuma megváltozott, kivilágosodott a szoba, és olyan harmónia költözött közénk és körénk, amitől már csak egy lépés volt kimondani, hogy igen, ő lesz az! Őt kerestem.

Elérted a Clear állapotot, ez mit adott neked?

Mindent visszaadott, amit kishitűségből eltemettem magamban, illetve amit rosszakarók el akartak temettetni velem. Az igazi önmagamat kaptam vissza.

Rettentően érdekes, de arra jöttem rá, hogy csak akkor tudok igazán másokkal, mások problémájával tiszta szívből foglalkozni, ha én igazán magam vagyok, ha én igazán harmóniában vagyok önmagammal, és tényleg azt teszem, amit gondolom hogy tennem kell. Nem akarom hétköznapi apró dolgokkal leértékelni ezt a csodálatos állapotot, de én egy dadogós, félénk, saját magától megijedő, saját magát leértékelő, három ember előtt már bénulásig izguló ember voltam.

Most abból élek, hogy több száz ember előtt tartok előadást rendszeresen, ráadásul nem magyarul, hanem most már több nyelven is. Sőt, még arra is sor került, hogy Hernádi Judittal, Sztankay Istvánnal és Baranyi Ferenc Kossuth Díjas költővel közös verses-zenés lemezünkön én mondom az első verset.

Hogyan lettél Szcientológus?

Mindig is kerestem valamit. Valamit, amit sehol nem találtam, pedig kerestem veszettül. Húsz se voltam, de már megjártam az összes vallást, okkultizmust, agykontrollt, reikit, keleti tanok tucatjait. A világ filozófusainak művei a mai napig ott vannak a polcomon, de valami még hiányzott, valahogy nem állt össze a kép. Mint sportoló is mindig javítani akartam magamon. Érdekeltek az Ember eredendő képességei.

Miért tud az egyik ember kétszáz kilométert futni a sivatagban, szinte megállás nélkül, a másik meg negyven évesen meghal, így vagy úgy.

Biológiailag ugyanaz az a test, nem? Miért van az, hogy valaki űrhajókat tervez, vagy olyan verseket ír, amitől jobb lesz mások élete; ugyanakkor mások egy sufnit nem tudnak összerakni, vagy még írni is alig tudnak. Az iskolai tanulmányaim szerint ugyanaz a felépítése az agynak, vagy nem?

Egyszer kaptam egy Oxford képesség tesztet. Nagyon érdekelt. Ott találkoztam először a Dianetika könyvvel, ami az első lépése volt egy mára már huszonnégy éves útnak. Abban a könyvben megkaptam azokat a válaszokat, amiket addig nem. És beng, tudtam, hogy ez kell nekem.

Hazánk első Szabadságérmese vagy, mint Tom Cruise, John Travolta és Kirstie Alley, miért kaptad, és mit jelent ez a nem mindennapi kitüntetés?

Huszonhét éves koromig profi sportoló voltam. Ha előbb leszek Clear, akkor talán sokkal többre vihettem volna, de így is voltak elég szép skalpjaim.

Aztán már megismerkedtem a Szcientológiával, és elkezdtem előásni nagyon mélyről önmagamat, ami egyértelműen egy művész, egy mások iránt érdeklődő szellemi lény. Ekkor kezdtem el verseket írni. Így született három verseskönyvem és egy lemezem.

Egy perce hadd álljak meg itt. Székhelyi József színművész nemrég távozott el közülünk. Nagyon rég nem voltam Magyarországon, és tudtam, hogy nagyon beteg, terveztem, hogy meglátogatom, ugyanis Ő írta az előszót az első verseskötetemhez – pont húsz évvel ezelőtt –, méghozzá nem is akármilyet.

“(…) Erről szól – nekem – egy bizonyos lobogó, édes fiatalember szépírása.

Kunfalvy Ákost ajánlom a rosszak és a romlottak figyelmébe.

Vagyis mindannyiónknak, mert mindannyian kicsit rosszabbak vagyunk, mint Ő. Székhelyi József”

Kedden érkeztem meg Magyarországra, és szerdán Józsi elment. Lekéstem. Nagyon szerettük egymást, illetve ő mindenkit nagyon szeretett. Emlékszem: a legelső alkalommal a házában beszélgettünk vallásról, művészetről és szerelemről. Nagyon fog hiányozni.

Na de, visszatérve a művészetben eltöltött időkre. Egy csoda volt. Pár év alatt dolgoztam együtt Gálvölgyi Jánossal, Rudolf Péterrel, Sztankay Istvánnal, Székhelyi Józseffel, Schnell Ádámmal, Beleznay Endrével, Hernádi Judittal. Első hívásra támogattak, és jöttek verset mondani.

Drága jó Bicskey Lukács. Ő is elment, biztos mindenki emlékszik az Argo című kultfilm Pszichójára. Lukács rettentő jó színész volt, és számos versemet szavalta fenomenálisan. Még egy lemezt is készítettünk együtt, de már nem tudott megjelenni. Ő is hiányzik nagyon. A lemez egyébként fenn van az interneten, emlékül egy csodálatos ember előtt tisztelegve; borsódzik az ember bőre, amikor őt hallgatja.

Szóval bekerültem egy körbe, nem hétköznapi emberek közé, ami eddig felfoghatatlan volt számomra, hiszen egy kis hétköznapi családból jöttem, ahol senki nem volt művész vagy híres vagy valami ilyesmi. Szóval egy olyan magaslatra sikerült ez idő alatt feljutnom, ahonnan többet lát az ember, és szembeütköznek mások bajai is.

És akkor került a szemem elé a drogok által okozott problémák hosszú sora. Miután a drog a legalapvetőbb szörnyűség, amely az összes létező gonoszság és fájdalom (emberkereskedelem, prostitúció, szervkereskedelem, bűnözés) alapja és társtettese, ezért úgy határoztam, hogy teszek ellene valamit.

Elindítottam a Drogmentes Magyarországért Maratont, amely minden évben körbefutja az országot, kétezer kilométert megtéve, hogy demonstráljon a drogmentes élet mellett.

De erről máshol lehet sokat olvasni.

Aztán odáig fajult a dolog, hogy már mi csináltuk a drogprevenció több mint kétharmadát az egész országban: ingyen, támogatásból, emberbaráti szeretetből.

2008-ban Soós Zoltán barátommal megkaptuk Angliában a már említett ominózus Szabadságérmet, amivel beválasztottak minket egy olyan nemzetközi elit körbe, amelyben minden évben lehetőségem van találkozni Tom Cruise-zal, John Travoltával vagy Chick Coreával, hiszen ők is megkapták ezt a világhírű humanitárius elismerést. Összesen talán 80 ember rendelkezik ezzel az díjjal.

Ez nekem olyan volt, mint egy irodalmi Nobel-díj vagy egy olimpiai aranyérem, csak nem az irodalom vagy a sport területén, hanem a lojalitás és jótékonykodás területén, a tisztesség és a jó példamutatás területén.

Számomra nincsen fontosabb annál, mint hogy továbbra is járjam ezt a bolygót, és inspiráljak másokat, hogy közösen hozzunk létre egy jobb világot. Útjaim során elkövetek mindent, hogy a magyar nép visszakapja megérdemelt tisztességét mások szemében.

Múlt héten egy sokak számára ismeretlen, de a világ szempontjából annál fontosabb angliai zenész emlékére rendezett ünnepségen vett részt. Felavattak egy padot Nicky Hopkins tiszteletére, aki majdnem minden nagy névvel együtt dolgozott. Többek között a Rolling Stonesszal és a Beatlesszel is. A padot London Ealing kerületének polgármestere avatta fel a Perivale parkban. Erről kérdeztük Ákost.

Hogy jutott eszedbe támogatni egy padot?

Először is azért, mert én profi sportoló voltam tíz évig, tőrvívó voltam, és tudom, hogy a dobogó tetején csak egy ember fér el, de a győztes mögött álló edző, gyúró, edzőpartnerek ugyanannyit dolgoztak a sikerért, mint a győztes. De csak a győztes nevét ismeri meg a világ.

Továbbá azért is, mert mostanában nekem is van némi közöm a zenéhez, kiváló zenész barátaimmal közös projektekben vettünk részt, ahol nem csak dalszövegek írásában tehettem szert némi rutinra, de kicsit beleláthattam, beleszólhattam a zenei munkálatokba is.

Nicky Hopkins egy igazi háttér-győztes volt, és úgy tisztességes, ha a nevét megismeri a világ. A másik ok, hogy én 24 éve vagyok szcientológus és nem ismertem a nevét. Pedig Nicky nemcsak szcientológus volt, de számos társadalomjobbító kampány szószólója és aktív harcosa. Amikor meghallottam barátomtól, hogy támogatást gyűjtenek e remek világhírű zenész emlékpadjára, azonnal támogattuk a feleségemmel.

Ki ez a zenész?

Nicky Hopkins a világ egyik legismertebb és legnagyszerűbb stúdiózenésze volt. Magyarországon talán ilyen zenész-kategória nincsen, de nyugaton van. Nem csak hogy együtt játszott John Lennonnal, Yoko Onoval, Joe Cockerrel, de az ő nevéhez kötődik a Rolling Stones „Angie” című dala is. Ezt a számot is Nicky Hopkins játszotta fel lemezre. Vagy Joe Cocker „You are beautiful” című dala. Ezt a dalt szintén Nicky játszotta fel lemezre, de lemezek tucatjai az Ő nevéhez fűződnek.

Olyanok lemezein működött közre zenészként, mint a The Who, a Beatles, a Rolling Stones, a Steve Miller Band, Ella Fitzgerald, Ringo Starr, George Harrison, Joe Cocker, Rod Stewart, Meatloaf, Julio Iglesias, Paul McCartney, Gary Moore, Art Garfunkel! Döbbenetes, nem?

Mindemellett Nicky is a Szcientológia Nemzetközi Szövetsége által kitüntetett Szabadságérem győztese volt, ami egy nagy nemzetközi humanitárius elismerés, amit azért adnak, mert egy országban, vagy nagyobb területen olyan jelentős változásokat ért el az emberek életének jobbításában, ami nem csak számokkal mérhető, de látható változást okoz az ottani kultúrában.

Köszönöm a válaszaidat, Ákos. Sok inspiráló gondolatot osztottál meg velünk.
Sok sikert kívánok a továbbiakhoz!