CCHR
2273 megtekintés

Ezeknek a sztároknak miért kellett idő előtt meghalniuk?

József Attila, Latinovits Zoltán, Amy Winehouse, Heath Ledger, Marilyn Monroe, Ernest Hamingway…

Sajnos napestig sorolhatnánk azoknak a legendáknak a nevét, akiknek tragikus hirtelenséggel épült le a karrierjük, akik, miután jelentős sikereket értek el, érthetetlen módon, valamiféle mentális összeomláson mentek keresztül…

…és ezt követően már nem igazán volt visszaút.

Néha-néha még talán megadatott számukra egy-egy jobb időszak, de sosem épültek fel igazán. Végül az alkohol és/vagy a drogok rabjai lettek, sokan közülük pedig az öngyilkosságot választották. Mivel ez a jelenség annyira általános, sajnos szinte mindannyiunknak van olyan halott kedvence, aki olyan közel állt hozzánk, hogy sokunkat érint érzékenyen ez a téma. Mikor az ember ilyesmit hall, természetesen tudni szeretné az okot, tudni szeretné, miért kell egy nagyszerű embernek önkezűleg véget vetni az életének. Tudni szeretnénk, miért pont a legkiválóbb géniuszok jutnak erre a sorsra.

Ilyenkor szokták azt mondani, hogy a zsenialitás és az őrület kéz a kézben járnak, hogy ők annyira a saját világukban élnek, annyira más játékszabályokat teremtenek maguknak, hogy igazából alkalmatlanok a normális életre, így szinte törvényszerű, ami velük történik.

Mindössze egy apró probléma van ezzel az okfejtéssel.

Az, hogy nem igaz. Sőt, ez egy komoly átverés része!

Ha igaz lenne, akkor mindez igaz lett volna az ókorban, általános lett volna a középkorban, számtalan tragikus példánk lenne az 1700-as és az 1800-as évekből. Ám ezzel szemben csak a XX. században „derült ki”, hogy a zseni és az őrült szinonim fogalmak.

Pont akkor, amikor a világ már kezdett szabadabban gondolkodni, amikor az emberi jogok általánosabbá válása miatt egy tehetséges művész elvileg már sokkal nyíltabban kezdhetett el alkotni, mint az elődei, sőt a tömegkommunikációs eszközök megjelenése miatt akár népszerűbbé válhattak, mint a politikusok.

Ekkor ahelyett, hogy a legnagyobbak még magasabbra szárnyaltak volna, még jobban kihasználhatták volna azt a tekintélyüket, amit az átlagemberektől kapott általános tiszteletnek köszönhettek, hirtelen kiderült, hogy a legtöbb zseni élete romokban hever, hogy betegek, hogy képtelenek elviselni ’a hétköznapok nyűgét, s nyilait”, hogy hajlamosak az öngyilkosságra.

Mi változott?

Mi történt a XX. század első felében, hogy így, szinte egyik pillanatról a másikra, alkalmatlanná váltak a zsenik az életre?

A válasz annyira nyilvánvaló, hogy talán emiatt túl könnyű elmenni mellette.

E művészek elkezdtek „segítséget kapni”. Mentális segítséget, „orvosi” segítséget. Gyógyszereket, kémiai kényszerzubbonyt, elektrosokkot, lobotómiát.

Az eredményt látjuk, de az okokat és az összefüggéseket mind ezidáig megpróbálták eltitkolni a nyilvánosság elől.

Szeptember 14-én megnyílt, és mindenki számára ingyenesen megtekinthető az a nagy nemzetközi visszhangot kiváltó vándorkiállítás, ami konkrét bizonyítékok tényszerű bemutatásával feltárja a pszichiátria történetét, és a többnyire állami megrendelésekből finanszírozott, dollármilliókat felemésztő PR kampányaik és reklámhadjárataik mögött meghúzódó tényleges tevékenységüket.

A videó filmeket és eredeti dokumentumokat is felhasználó kiállítást csak azoknak az erős idegzetű érdeklődőknek ajánljuk, akik szembe mernek nézni azzal a ténnyel, hogy e „tudomány” alapelvei hogyan, milyen burkolt eszközökkel szolgálják a mögöttük álló profitszerző gyógyszergyári lobbit. Csak azoknak ajánljuk, akik képesek elviselni a legkeményebb információkat, például azt, hogy ez az iparág miként törekszik az emberi jogokat kijátszva totális kontrollt gyakorolni modern civilizációnk polgárai felett azzal, hogy a segítség álarcával befolyást szerez kultúránk legfőbb formálói, a művészek felett.

A kiállítás címe: „Segítség vagy megtévesztés?”

Helye: Novotel Budapest Centrum, Budapest, VIII. ker. Rákóczi út 43–45. 1088

Ideje: 2017. szeptember 14. – október 1.